Mondanom kellett volna neki valamit, mint például „miért vagy úgy oda, Carlotta, ennek semmi értelme, mind ugyanúgy szerencsétlenek vagyunk, mind ugyanarra a tragikus sorsra vagyunk kárhoztatva.” Együtt jártam óvodába egy bizonyos Carlottával, akit egyszer, hogy, hogy nem, beválogattak a Fiammiferini játékbaba reklámjába (egy másik, idősebb gyerekkel együtt, aki már beszélni is tudott, szemben Carlottával, aki csak illegette magát). Amikor megtudta, hogy minden csoporttársa látta a tévében,...