Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet. Nézem, ahogy kiveszi a párizsit a hűtőből és egy szelet kenyérre rakja, úgy eszi. Ugyanígy csinálta gyerekként is, mikor éjszaka kijárt zugenni. Közben folyamatosan jár a szája, a hülye csoporttársairól beszél, és Emmáról, nekem meg sajog a fejem a kialvatlanságtól. Csak a felét fogom fel...