A délnyugati láthatár előtt emelkedő fal, úgy láttam, megnőtt, sokféle kékben, a földgörbület fölött közvetlen sötétlilában, a legfelső párarétegekben galambkékben játszó duzzanatként domborodott a tekintetem felé, a levegő mozdulatlan volt, és nyúlós. Az Alföldet pásztázó tekintetet keresve egy forró májusi napon útnak indultam Budapestről Dél-Magyarországra. A síkság érdekelt, amelyet valahogy olyannak képzeltem, amilyen a Pó-síkság: a nyári hőségben vibrálónak, nemegyszer fehérlőn párás...