Midőn bolyongtam Budapest sikátorai közt, beszélgetések keveredtek fülemben a szélzúgással, szavakat, intonációt, visszhangot hagyva a fejemben maguk után. Nyílt előttem a kapu a magyar nyelv kertjébe a nyelvtan geometrikusan rendezett ösvényeivel, az erős humor bőségesen termő fáival és a melankólia tavirózsájával. Bár marslakó voltam Budapesten, nem ismertem a Szerb Antal által írt kalauzt. Akkor még nem tudtam magyarul olvasni. Az oldaltáskámban dátumokkal és tényekkel töltött bédekkerem...