Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt. Párduc, a fekete kandúr egy krumplit pofozott végig Pici Gábor belügyminiszter dolgozószobáján. Végül a szájába vette a balatoni rózsaburgonyát, keresztülszaladt a göröngyös szőnyegen (a takarító rendre a szőnyeg alá söpörte a széthullajtott krumplicsírát), a poros számítógépasztalra...

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék. II. rész Az ajtó hirtelen kitárult, eltűnt minden fény. Egy kéz ragadta meg Ferencet, és kirántotta a vagonból. – Miért nem nyitotta ki? – förmedt rá Behemót, aki még mindig nem engedte el Ferenc ruháját. – Szétlocsolta a benzint? – Benzin? – Ferenc lenézett, és tényleg...

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs. Minél idegesebb volt, Ferenc annál jobban piszkálta az érményi szemölcsöt. Előbb csak ruhán keresztül, aztán a járókelőkkel mit sem törődve, derékból kitűrte az ingét, felnyúlt a háta közepéig, két körmével ügyetlenül megcsípte a bőrkarfiolt, és...