kezünk az arcunkra hasonlít, / puffadt, mint a hűtött jonatán, / monoton szürcsöli az időt, / pirosra érik a vegyszerek között. / almaillatú az arcom, ahogy anyáé is, /fogaink alatt roppan a hideg. ráma szétfeszítem a képkeretet, a szilánkokat félretolva óvatosan lépek ki a háttérből, mellőletek és a gyerekek mellől, akikre okkersárga ceruzával satíroztál mosolyt. egy időre fekete-fehér leszek, meghagyom nektek a színeket. én olajkrétát használnék, nem lennének élek, nincs kontúr,...