Egyszer bodobácsok állták körbe a Nagy Hős halotti szertartását, egy különösen nagy szarvasbogártetemet, amit aznap délelőtt találtam. Virágokat gyűjtöttem, és loptam egy kicsit a mama parfümjéből a ceremóniához. Nem akartam, hogy meghallják a felnőttek, ahogy én, a főpap, halotti beszédet mondok. Átsegítem a nagy szarvast a túlvilágra. II. rész Ágikáék előtt mindig kezet kellett mosni, körömkefével, de a barbijaik haját így se foghattam meg, mert mindig maradt föld a körmöm alatt....

Majrés vagy, unokám, mondaná a papa, és nevetne. Jobban fél az tőled, mint te tőle. Ezzel már gyerekkoromban sem értettem egyet, meg is mondtam neki. Ez fel mer rám mászni, én meg ránézni se merek. Erre még jobban nevetett, gondolom, hogy a büszkeségét leplezze. I. rész Azt mondták, ilyenkor próbáljak meg írni, az segít. Vegyem végig, mi van bennem, körülöttem. Tessék, elővettem a noteszem. Hét óra van, ébredezik az utca. Órák óta ülök a padlón és egy döglött csótányt bámulok. A hátán...

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit. Az apa a leghátsó asztalnál ül, a kislány vécére ment. Int a pincérnek, párizsi kávézókhoz szokott mozdulattal, a pincér félig lesütött szeme hízelkedő. A szokásosat? - kérdezi és az apa bólint. Még azelőtt kihozzák, hogy a kislány visszaér,...