Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is. Misina haja A régi lőtéren felállítottak egy hatalmas trambulint, hogy ugrálhassanak rajta az emberek. Sokan kimentünk megnézni. Néha valaki elvétette a célt, és a földre zuhant. Ilyenkor elfordítottam az arcomat, de a lány, aki mellettem állt a tömegben, remekül szórakozott. – Nézd, hogy pufognak! – mondta, és hangosan nevetett. Erre én is odanéztem. Tényleg...

Tisztában kell lenni a reménytelenséggel. Beleszületik az ember, akár egy családba, és megörökli, mint a nevét. Lehet nem gondolni rá, de felesleges letagadni vagy küzdeni ellene. Hónapok óta nem volt kihez szólnom. A kutyák elpártoltak a háztól. Egy darabig hallottam még éles ugatásukat borzvadászat közben, aztán elnémult az erdő. Megérkezett a tél. Csillapíthatatlan szél tombolt, éjjel-nappal zúgott az ajtók hézagaiban, odakint pedig magas halmokba hordta a havat. Több méltánytalanságot...

Délután fölkeltettem a kutyákat, hogy menjenek ki a kertbe, és kergessék el a fák közül a nyesteket. Aztán rendet tettem a lakásban, kiszellőztettem, és elolvastam az újságot. Fárasztó, borús délután volt. Egy fehér autó kétszer is végigment az utcán oda és vissza, de mire kimentem, hogy megnézzem, kit vagy mit keres, eltűnt a kanyarban. (az alábbi kispróza a János könyve címen készülő novellasorozat része) Az első olyan tavaszi nap volt, amikor kedvet éreztem a kinti munkához. Későn...