Havi szemle feledés ellen

A mostani blokk szerkesztői, Keresztes Balázs és Smid Róbert bevezető tanulmányukban igyekeznek a lehető legtöbb oldalról körüljárni a fogalmat, így a hozzám hasonló laikusok is gyorsan megérthetik, miért „A műveléstől a műveletig” címet viseli a szövegegyüttes: a kultúrtechnikák ugyanis olyan performatív aktusokat jelölnek, melyek összekötik egymással az eddig kihangsúlyozott cselekvőt (az ember), eszközt (a médium) és annak eredményét.

Havi szemle feledés ellen

Sosem publikáltam a Médiakutatóban, de gyakran volt a kezemben: tematikus számaikat a szűkebb szakma mellett haszonnal forgathatta történész, szociológus és bármely társadalomtudós. Mágnás Elza-kutatóként talán nem meglepő, hogy a prostitúcióról szóló számuk a mai napig telestickyzve pihen a szakdolgozati anyagaim közt, de számos médiatörténeti írásukat őrzöm fénymásolatban vagy merevlemezen.

Éves top10 feledés ellen

Idén harmadszor állítok össze toplistát az előző év legjobbnak vélt folyóirataiból (előbb a Librarius, majd a SZIFONline felületén), s általában ilyenkor, az év eleji összegzéskor hasít belém a folyamatos veszteség tudata: hogy már nem tudok a Holmi kritikarovatának új kincsei közt búvárkodni, hogy nincs már Nagyvilág, amiben elmerüljek, és hogy idén utoljára válogathatok a 2000 vagy a Lettre számaiból erre a listára.

Havi szemle feledés ellen

Búcsúzni csak nagyon szépen szabad – énekelte hajdan Kovács Erzsi, 2016 azonban inkább a szomorú megszakítottságok, kifáradások, kényszerbúcsúk és korai halálok éve volt. A kulturális krémből is kiemelkedő nagyságok hagytak itt minket Esterházy Pétertől Kertész Imrén át Réz Pálig és Szegedy-Maszák Mihályig, a folyóiratok közül pedig kényszerű búcsút kellett vennünk – többek közt – a Lettre-től, a 2000-től és a Nagyvilágtól. Mégis, megmaradt folyóirataink közül többen is hallgattak Kovács Erzsire, és odatették magukat az év végén – legyen hát ezen írás témája maga a vég.

Havi szemle feledés ellen

Én azt gondolom ugyanakkor, hogy a határozott ítéletektől való irtózás annak a tudósnak a tapasztalatától sem független, aki az általa vizsgált problémában egyre jobban elmélyedve egyre kevésbé tud lelkiismeretének is megfelelő, határozott állításokat tenni. Annak a bizonytalansága ez, aki az aprócska egérlyukba tévedve hirtelen bonyolult labirintusban találja magát.

Havi szemle feledés ellen

Ott van aztán a Hullámverés rovat is, melynek első írása Bazsányi Sándoré, aki az Egy családregény vége egyik jelenetét olvassa érzékelésprózaként, szövegfutamként, lélegzetegységként – mint azt címe („Szövegfutás – lélegzetpróza”) is mutatja, nem oktalan összeolvasni Szegő János már említett, Nádassal készített futóinterjújával, már csak azt ellenőrizendő, összeér-e elmélet és gyakorlat, szerző és értelmező futása egymással.