Havi szemle feledés ellen

Június legjobb folyóiratszáma nálam a Nagyvilág, s alighanem ha felsorolom a szám négy főszereplőjét, rögtön érthetővé is válik lelkesedésem: Günter Grass, Albert Camus, Patrick Modiano és José Eduardo Agualusa ugyanis alighanem számos ínyenc olvasó íróválogatottjának adja középpályáját – a nevükhöz kötődő három Nobel és egy Independent Foreign Fiction Prize pedig azt mutatja, hogy sok nagyhatalmú kritikus és irodalomtörténész is van közöttük. Nem mindegy azonban, hogy a felsoroltak a júniusi számban a stájer tartományi válogatott elleni edzőmeccsre, vagy a Bajnokok Ligája döntőjére tartogatott formájukat hozzák, érdemes tehát rávetnünk magunkat a szövegekre, hogy mindezt kiderítsük.

Havi szemle feledés ellen

A Korunk immár évtizedek óta minden hónapban egy-egy épp aktuális téma köré szervezi adott havi megjelenését. Ha elképzeltük, milyen lehet nem egy (már az is rettentő kemény munka!), de évi tizenkét tematikus számot összeszervezni, dobjuk meg mindezt azzal, hogy ez nem három-négy, egymással halványan összefüggő tanulmány bravúros összeenyvezését jelenti, hanem nyolc-tíz, a témát szervezetten körbejáró írás egy számba tömörítését, ráadásul a szerzőgárda rendre egy, a „határ” és a „centrum” fogalmán átlépő szakmai elitet mozgat

Apropó, Kalligram, egyetlen pillanatig volt a kezemben a 65 éves Esterházy Pétert köszöntő áprilisi szám, aztán eltűnt a boltokból. A megtalálónak magas jutalom!

Havi szemle feledés ellen

Március immár tradicionálisan az a hónap, amikor biztos befektetek az Alföld aktuális számába: az amúgy is mindig színvonalas Debreceni Irodalmi Napokat az utóbbi két évben mintha nekem rendezték volna, 2013 és a kritika után 2014-ben a világirodalom volt a téma: az a világirodalom, mely fogalmilag és módszertanilag egyaránt komoly problémákat vet föl, és mely éppoly halmozottan hátrányos helyzetű a honi kritikai szcénában, mint a zsánerkritika.

Havi szemle feledés ellen

Februárban hosszas szemezés után két lapot szereztem be, a kecskeméti Forrást és az apokalipszistől szerencsésen megmenekült Jelenkort, s valószínűleg nem lehettem mindezzel egyedül, mert a hónap vége felé már egyiket sem találtam kedvenc helyeimen, így egy pláza újságosának rejtettebb sarkaiba kellett alámerülnöm, hogy birtokolhassam őket. Barátom, UB szintén ezidőtájt ajándékozott meg a Prae legújabb (de még mindig 2014-re datált) számával, így egyrészt ismét gondolkodóba kellett esnem, hova is fér el majd mindez (a karácsony óta eltelt rövidke időben ugyanis még képtelen voltam beváltani a könyvespolc-kuponomat a lakberendezési minimalizmus svéd Mekkájában) másrészt két tematikus számhoz is hozzájutottam (ezek a gyengéim): a Forrás Afrika irodalmáról, a Prae a popkultúráról ígér tájékoztatást.

Havi szemle feledés ellen

Először mindig a miért. Tegyük föl először úgy, hogy miért olvassunk folyóiratot, mikor egyre kevesebben tesznek így (biztos okuk van rá), mikor páratlanul gazdag, naponta frissülő kulturális portálok kínálják portékájukat a legfeljebb havi egyszer jelentkező, néhol két-hároméves könyveket ajánlgató folyóiratokkal szemben, és mikor hatalommal és/vagy ésszel rendelkezők egyre nagyobb csoportjai vélik úgy, hogy a folyóirat olyan archaikus forma, amit csak a megfelelően idős, printbe kövült szerkesztőgárdák rutinja meg az ingyenmunkára mindig kapható fiatalok lelkesedése tartanak életben (egyre csökkenő) állami dotációból.