Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat. A peronon állunk. Tenyerem nagyapa izzadt markába kapaszkodik, ahogy lesem, várom a vonatot, amivel útra kelünk. Szandálommal rúgom a száraz, forró port, ami már egészen szürkére festette az újonnan...