Salvatore Quasimodo 1901. augusztus 20-án született Modicában, Szicíliában. Nobel-díjas olasz költő, műfordító, kritikus, a hermetizmus jeles képviselője. Quasimodo költői munkásságának legkreatívabb szakasza az Acque e terre (1930), a Merülő oboa (1932) és az És azonnal este (1942) című művéhez köthető. Ezekben a gyűjteményekben felidézi a szicíliai gyermekkort és távoli szerettei alakját. 1941-től a milánói Giuseppe Verdi Zeneművészeti Konzervatórium olasz irodalom tanszékén tanított, egészen haláláig. Díjai: 1950-ben megkapta a San Babila-díjat ; 1953-ban az Etna-Taormina-díjat Dylan Thomas walesi költővel megosztva, 1958-ban Viareggio-díjat kapott, 1959-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. 1968. június 14-én halt meg, agyvérzés következtében Nápolyban, 66 évesen.