Azóta / búcsúdalokat hallgatok.

Magányok

Egy este: köd, szél, Csak magamra gondoltam: én és a sötétség.

A nőkre sem; és az, ki egyedül adni tudott nekem anélkül, hogy bármit elvenne a csenden kívül arctalan volt, mint mindenki, akit a halál szétszedett, már nem lehet újra összerakni.

Messze van a ház, minden ház, ahol virrasztólámpák égnek, és spulnival verik hajnalban a nyers gerendákat az étkezőben.

Azóta búcsúdalokat hallgatok.

Valaki visszatért, és feldúltan távozott, idegen gyerekek szemét hagyva rám, halott fákat az utak mentén, amiket nem tudtam megszeretni.

és mindjárt este

egymagunk vagyunk mind, napsugár szúr minket a föld szívébe: és mindjárt este van.

Senki

Talán ártatlan gyermek vagyok, aki retteg a halottaktól, mégis hívja, várja a halált, mert az megváltja minden élőtől: a gyerekektől, a fáktól, a rovaroktól; mindenkitől, akinek a szíve szomorú.

Mert nincsenek már ajándékai, mert az utak sötétben vannak, mert nincs senki, aki megsirassa, hozzád vezesse, Uram.

Fordító: Metz Olga Sára

Metz Olga Sára Párizsban született 1987-ben. Költő, műfordító. A BGE-n végzett, kommunikáció és médiatudomány, valamint nemzetközi gazdálkodás szakon. 2017 óta publikál különböző irodalmi lapokban, jelenleg első verseskötetén dolgozik.