Egyforma fekete harisnyát viseltek és sötétszürke szövetkabátot. Sötét hajuk egyformán a fülük mögé tűrve, súrolta a vállukat. Egyikük egy szögletes dobozt tartott két tenyere között. Szótlanul nézték a síneket, aki látta őket, azt hihette némák. Csend vette őket körül. Nem fenyegető, nem áthatolhatatlan, de, mint a víz, idegen közeg. Volt gyermekkorában egy álma. Arra emlékeztette, habár az álomra már nem emlékezett, csak az érzésre, vagyis az álom érzésének az emlékére, és ahogy túllépte...