Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak. A váróterem zsúfolásig telve. Egymást méregetjük, és tippelünk, vajon ki hányadjára van itt, és kinek mi baja lehet – mert biztosan hibás valamelyik sejtünk, anyagcserefolyamatunk, vagy csak rossz...

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő. Mari a tükörbe nézett, és nem hitt a szemének. Törölközőjével alaposan lesuvickolta a tükröt, hátha csak maszatos lett, aztán bevizezte és megtörölte az arcát is. Óvatosan megtapogatta...

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is. Az utcánk csendes, nappal épp annyira nincs forgalom, ahogy este sem. Hó még nem esett, talán nem is fog már idén. Miközben az előttünk nyújtózó fenyőket figyelem, te halkan szuszogsz mellettem. Hálásan nézlek a félhomályban. Nem tudom, hogy tudsz-e róla, de már jóideje számolom magamban a...