Óvatosan kihátrál a szobából, fel ne ébressze a fiait. Nagyon ritkán gondolok úgy rájuk, mint a testvéreimre. Apa fiai. Úgy könnyebb. Kihátrál, és kimegy a konyhába. Mert az is van. Pirkadat előtt, az éj legsötétebb óráján osonok haza. Anya már alszik, amikor bebújok mellé az émelyítő ágyba. Bűzlik anya is, dokkmunkások sózott hal szaga, és a legolcsóbb rum édeskés, mégis orrfacsaró kipárolgása árad belőle. Hálát adok a nemlétező, mégis igazi Istennek, hogy ilyen sötét van. A szag pont elég....