A nyári éjszakákban mindig megvan a túlélés ígérete, hiszen a késői naplemente, a ciripelő tücskök, a fesztiváloktól dübörgő domboldalak visszhangja mind tartják a lelket a környéken rekedtekben: megmaradt a nyüzsgés, itt van, csak keresi a városon kívüli csendet, amit felverhet magának. 1. János látótávolságon belül az egyetlen szomorúfűz volt a Duna partján. Már facsemete korában csodálta a folyó sokarcúságát, ahogy Budapest fényeit ugyanolyan méltósággal vetíti ki, mint a botjuk után...