Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel. Proust Aznap úgy döntöttem, nem beszélek az idő járásáról, a fűzfa leomló hajáról, amit a balkonról figyeltél órákig. Minden reggel korán kelsz, hogy végig nézhesd a kék pirkadatot, aztán visszaalszol. Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, a levegő idegen csípése nem ébreszt fel. Mint egy holdkórost, úgy vonszol valami végig a szobán. Hosszú utak vezetnek felfelé lakásodhoz, a...

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem. (részlet a Lili könyve című kisregényből) „Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a...

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi. (részlet a Lili könyve című kisregényből) Apámról nem sok emlékem van. Ami megmaradt, arra ritkán tekintek vissza. Sokkal többet gondolkodom az elrendezkedéseken,...