Az apja a konyha küszöbén áll, markában kétrét hajtott öv, kézfején kidagadnak az erek. Az oroszlánt megkötözik, selymes szőre tenyérnyi csomókban hullik az avarba. Mellette zsibongó kórus, csíkos képű borz bólogat a tölgyfa alsó ágán, egy orrszarvúbogár apró töklámpást egyensúlyoz. Csattog az olló, egy cilinderes medve tam-tam dobon veri hozzá az ütemet, elég, kiáltja, de hangja elveszik a zűrzavarban. Nyúlós köd borul a tájra, elnyeli a fákat, a lárma is csillapodni kezd, érzi a nyirkos...

Apámat két hullaszállító fejtette le az asztalról, a viaszosvászon az arcára tapadt. A hordágyon sem tudták egyenesbe fektetni, ügyetlenül gyömöszölték a zsákba, belemerevedett a testébe a görbület. Apámra négy nappal a halála után találtunk rá, felsőtestével a konyhaasztalra borulva, arca szétlapult a tömörfalapon. A szájától alig arasznyira hevert egy darab sülthús, mintha haldoklás közben sem vágyott volna másra, csak, hogy még egy utolsót haraphasson belőle. A hús nyirkos volt, és az...