A grafithegy vénámon fejére / állított hegyvonulat. de sosem érkezik meg Este tíz, lábából folyik a vér, kezeivel evez a segítségemért, míg hazudok, petyhüdten futok, mulatok. Megjött, de sosem érkezett. Két kopogás közt félrelép a csend, ha a házban sétál. Megcsúsznak a szavak, hullámok csapnak össze nyelvén, némaságában viharok. A sarokban a fehér esküvői huipilod hátralevő ideje. de mindig itt marad Mint kiteregetett szabadságot a házunk udvarán, úgy hagytál. Szárnyaid akarom...