Az utca üres volt, már legalább másfél órája tartott a kijárási tilalom. Ilyenkor már csak az ellenőrök jártak kint, a túlcsorduló kukák árnyékában a kóbor kutyák, meg azok, akiknek már úgyis mindegy. Nem tudta, hogy vajon a kabáttól van ilyen melege, vagy a félelemtől. Elszürkült az arca, ahányszor a kabátja alatt megmozdult a csomag. Mielőtt kilépett volna az utcára, sokáig ült az állott levegőjű konyhában a szeretőjével, a híg fényű villanykörte alatt. Bámulták a vajsárga abroszon a...