Nem tudom, a zsebem mikor lyukadt ki. / Finánc, finánc, lila az ég alja! / A téren kicsapott kutya vezekel, / Vele együtt vonyítok én is. Éhes kutya hangosan ugat hozam - vezekel - korhű - finánc Nem tudom, a zsebem mikor lyukadt ki. Finánc, finánc, lila az ég alja! A téren kicsapott kutya vezekel, Vele együtt vonyítok én is. Rárogy az este a lakótelepekre Mint korhű jelmez a nyugdíjas színészre, Mint bankófüst a pirkadatra. Itt van valami a nyelvemen, Csak nem tudom, mi az. Reggelig...

A kedély, / a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, / szikkadt szirmai nem fednek semmit. A dolgok bolyha Kioktat - anonim - támaszték - kedély Támaszték, az eperfa lombja mégis reszkető vonal a rét közepén. A szél ahogy kirúgja korhadt létralábát, kioktat a nyár. A kedély, a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, szikkadt szirmai nem fednek semmit. Anonim takarásban a dolgok bolyha; motoszkáló, rejtett párbeszéd vetített árnyékok között.

A rizsszemek között a Szentlélek morog, / de a Konyhás Karcsi megcsöcsörészne, és / szentlélek rebben, száll fölötte éhes alkotó. KONYHÁS KARCSI AUTOMATIKUS ÉNEKE FISZ-tábor 2024, Líra 3 Műhely Ondószagú kenyérkosár előtt a sor, jaj, megcsöcsörészi a szaftot a költő! Kirepteti a Szent, de lélek. Hogy süvít. Házba apja lánya lány alá nyúl, mellre lelve szentem lelke kifőzhető. Kanál, villa, kés mellé papírvagina, nedve kára anyja papírpinája. Te, Karcsi, már, na hagyd, a krumplit...