Az együttes próbálni kezdi / A harsogó, parádés indulót / A teremben. Mi egy alkonyi mezővel // És egy nyári sövénnyel arrébb / Várjuk a hátramaradt tanoncot, /Dudája búg, bőg: elakad, újrakezdi, // Sebzett dallama csak nekünk szól, / Nyitott fülűeknek, koránfekvőknek, / Kik lemaradunk a fehér éjszakákról. Kísértetek (Wraiths) I. Sidhe Levitt a föld alá, az ásóhasított, Mélyre vájt árokba, Ahova a borjak bújhatnak. Tehénlepény a talajon, a falon A homok homályos, fehérarany ...

Ahol a homok csíp / és éget, hajad gyufaként fénylik fel. / Az ajtóban állsz, a zöld küszöb / a talpadat nyaldossa, éget a vágy, / hogy kitárd és verdesd, mint egy sirály. Egy költőhöz (To a Poet) Józan és szorgalmas vagyok, és egy ideig egyszerű és dísztelen leszek míg rokokó énem nem bízik jobban saját kiválóságában. Szóval nem tetszenek az új verseim, amiket orosz regények lapjaira írok, és nem kotlok egy rendezett gyerekkoron? Mérges vagy, mert szebbnek...