Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne. Kereszt kivételesen rendet rakott a konyhaasztalon. Tányért tett elém, és maga elé is, csészébe teát töltött, és mondta, hogy a mézet még ne tegyem bele. Meg kell várni, amíg negyven fokosra hűl, különben elveszíti a gyógyító hatását. Régi cipősdobozt hozott, és az asztal közepére...

Ugyanaz a póló lehetett rajtunk, más méretben, és ugyanazt a sapkát viselte, amit én a horgászosztályon vettem. Pedig Tibinek legjobban a babarózsaszín és hamupipőkekék állna. De a nagybátyám vadász és halász, és nem célja a ragyogás. Kereszt a hóna alá kapta a kenyeret, az aljára keresztet vetett. Vágott egy szeletet, de úgy, hogyha megcsúszik a keze, minél nagyobb eséllyel vágja el a saját nyakát. Közben arról beszélt, jön majd át a Tibi a tojásokért. A levágott szeletet elém rakta....

A tarkóm bizsergett. Lassan körülnéztem, közben éreztem, mintha valaki mögöttem lenne. Hirtelen fordultam hátra, láttam elsuhanni. Rohanni kezdtem az ösvény felé. Hallottam, hogy a nyomomban van. Késő délután érkeztem keresztanyámhoz, a nap már alacsonyan járt. Elnéztem az erdőt, ami mellett a ház állt, ugyanaz a táj, az ösvény, amit gyerekként megismertem, de sosem szoktam meg. Kereszt leültetett a konyhában, és arról beszélt, hogy ő mostanában nem vacsorázik. Ebédre őzlábgombapörköltet...