Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek. Alig lettem tizennyolc, épp hogy átléptem a rég áhított felnőttkor Kánaánt ígérő küszöbét. Bevágtam magam mögött a veranda ajtót úgy, ahogy azelőtt sosem mertem. -Nimmerwiedersehen, Tschüss! Többé nincs hatalmatok felettem – ordítottam, vagy lehet, csak gondoltam, de azt véresen komolyan. Mindegy is, akkorra már, mint két szellem, lézengtek a szobákban. Összerezzentek talán, s mint...

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? Érzem, ahogy az arcom megtelik vérrel és zsibog a fél fejem. Ököllel sújt a fülemre. A könnyeim a torkom...

Flóra kicsit megszeppent, hogy most mi lesz. De anya kezébe nyomta a fakanalat, s hozzá is láttak a békesüti elkészítéséhez. Mire kopogtak az ajtón, édes süteményillat áradt a konyhából. Flóra még egy rajzot is készített, s szavak helyett Dóri markába nyomta. Flóra látszólag épp olyan kislány volt, mint a többi majdnem hatéves. Szerette a ketchupot, a palacsintát, a hercegnős történeteket, a lovacskákat. Sosem aludt bele az esti mesébe, megannyi kérdésre kellett megválaszolni neki, mielőtt...