Fazéknagyságú kecskebékák és fekete, nyirkos siklók lubickoltak a gázlók sekély vizében, kijjebb, a nyitottabb, égerfás bozótban vaddisznók csörtettek nyughatatlanul a hajnali órákban, felfalva mindent, ami az útjukba került – ráadásul még ott volt a nádvágó ember is. A nádvágó ember minden reggel elsőnek ébredt a faluban, korábban a postásnál, de még a péknél is. Ébredés után azonnal biciklire pattant, hogy elhagyja a falut, nem akarta ugyanis, hogy az emberek meglássák. Tudta, rossz...