Azóta nem szólalsz meg / édesapád nyelvén. / Ezek a mondatok is csak annyira engednek / közel másokat, mint egy korlát / a szakadékhoz és nem látszik, / hogy a perem túloldalán papírvékony / biztonsági háló feszül Egy észak-amerikai filmfesztiválon mutatták be az elmúlt években összegyűjtött sérelmeidet, mindenki tapsolt, örömünnep, meseszép. Csak te hallgattál. Azóta nem szólalsz meg édesapád nyelvén. Ezek a mondatok is csak annyira engednek közel másokat, mint egy korlát a szakadékhoz és...

arra gondolsz, most végre elfelejtheted / a halálba terelt nyárfák / gerincroppanásait, a vízbe / hajított lepkék összetapadt szárnyait, / hogy utoljára két éve júliusban / tudtál úgy nézni egy őzre, / hogy nem valakit láttál [vártál] benne Benyitni valahova, (ahol szól a zene és elkapják pillantásuk szobor arcú idegenek: barna szatyorból isznak, mint a szesztilalom idején, és a magára hagyott szobamérlegnek meséled csendben, hogy miért vagy itt hajnali háromkor az óra alatt az állomás...