Furcsa az ideiglenes, ám annál szorosabban összeszíjazott élet-halál szövetség ezzel az idegennel, akinek most a kezébe adta az életét. 1. Álmosan kortyolgatja frissen gőzölgő kávéját, másik kezében a telefonja, hüvelykujjával pörgeti a belföldrovatot. A gyerekek már a bölcsődében vannak, a férje korán elvitte őket, ma apa-nap van, neki szabad a délelőttje. Negyvenkét évesen szülte az ikreket, csodaszámba ment a klinikán, de ő már elfelejtette a csodát, dupla gyerek, dupla fáradtság....

Emlékszem, féltünk a meg nem történttől, hogy majd nagy robajjal megtörténik, mert mindennek meg kell történnie egyszer. Emlékszem a veszekedések előtti csendre, a fejünk felett lebegő fekete fejkendős felhőkre a zápor előtti pillanatban, emlékszem a nyárra, amikor mindig esett, az öregasszonyokra, akik jajveszékeltek emiatt. Ott ül ma is megszokott helyén, a padon, ölében egy hanggal, délután fél négykor, vajon esni fog? Elképzeli, ahogy a gyerekének magyarázza: a hang az egy ütőhangszer,...