SzIF Online

Kovács Újszászy Péter versei

Precíz vágás a csőr alatt, majd / forró vízbe merítik a kakast. / A kopasztás alatt tudatosul benned, / felnőttél. / Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel, / de a nagyok nem sírnak. / Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére. / Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös, / mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája, / amikor még élt.

 

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.

 

 

Főütőérfagyás

 

„mintha csak szív volnék, fázva emberköpeny alatt”

(Erdélyi Béla)

 

A falevelek a Lipótváros aszfaltjára fagynak.

A szerelmesek kipárolgása a kabátok mögé fészkel,

és jólfésült leheletpónik fűtik a Citadellát. A Duna hópelyheket nyel,

az emberke pedig ott ül a Nagy Ignác és az Alkotmány utca sarkán. Nejlont tűz

a szekere oldalára, mert nincs hám, amiben kényelmesen elférnének a fűtés kancái.

Didereg. A kutyáját tavaly nyáron agyonverte, a tetemet pedig eladta

egy kígyótulajdonosnak. A pénzből telefont vett. Most, november végen

a bokáján tátongó fekélyek lüktetése is szelídebb. Jégvirág kapaszkodik a sebek szélére. Csak

akkor fáj, ha le kell tépni róluk az elszennyeződött kötést. Olyankor vodkával enyhíti a

a kellemetlen érzést. A hányás nyoma gyorsan kásásodik a fagyban, a vékony nejlonréteg

pedig semmitől sem véd. Kesztyű nélkül játszik a telefonon. A legújabb divatú Samsung.

Ezért érdemes volt. Ha nem muszáj nem spórol az étellel. A kutya halála

óta különben is több marad neki. Talán a megélhetését féltette?

Egyre hidegebb van. A telefon magában zenél, és az ember szív már nem fázik a bűzlő kabát

alatt. Az ablakból nézem. Sosem szerettem közel menni az utca emberéhez. Bár most már

biztosan nem kérne semmit. Csak a szégyen tenyészik képzelt emberségemen.

 

 

Gégemetszés

 

Precíz vágás a csőr alatt, majd

forró vízbe merítik a kakast.

A kopasztás alatt tudatosul benned,

felnőttél.

Tízéves vagy.  A madár vergődése megvisel,

de a nagyok nem sírnak.

Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére.

Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös,

mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája,

amikor még élt.

 

 

Szükséglet

 

Halott bogarak a lámpatestben.

A szekrény mögött egérfészek.

Az anyáknak jól

kell táplálkozniuk, hogy elég

tejük legyen.

A papagáj

a gipszvénuszra piszkít.

 Megszokta már,

hogy az egerekkel osztozni kell

mindenen.

A párja tetemét is ők ették meg.

A padlón keresi a hímet,

de nem maradt utána emlék.

Az utolsó héten már

széklete sem volt.

 

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva