SzIF Online

Locker Dávid versei

nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

 

 

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig a KULTer.hu, a Helikon és a Műút közölte. Budapesten él.

 

 

Piackutatás

 

azon az éjszakán kétszer is bement a piros fények közé
először valami román kurvához tántorgott be
de a csaj miután leszopta
elterült mint egy darab kő
úgyhogy negyed óra után otthagyta
mert képtelen volt elélvezni

 

aztán mikor egy óra múlva másodjára jött ki
feltűnően hallgatott
és csak annyit válaszolt fojtott nevetéssel
hogy ezek a spanyol ribancok
tudnak valamit

 

másnap
mikor kimentünk a padhoz
ahol gyerekkorunk egy lényeges részét töltöttük
ahol először láttam az alpokat
és ahová búcsúzni mentünk
nem bírtam megállni hogy megkérdezzem
hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót
kis hallgatás után csak annyit mondott
van egy olyan pillanat az ember életében
amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért
hogy egy órára azt érezhesse
van benne szeretnivaló

 

ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg
honnan szerzi valódi piacát a prostitúció
hanem azt is
milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség
mert miközben  átöleltem a srácot akivel felnőttem
csak annyit tudtam kinyögni
hogy nagyon szép vidék ez
mintha a szépség bármit is számítana annak
akit már mindenki
végképp elhagyott

 

 

Tájvers

 

egy tekintet halad át a délutánon
orrnyergén ablaküveg
előtte

 

egy mező
csíkvarsának hívják
mert az emberek a háború alatt ide jártak ki csíkokat fogni
mikor itt állt be a front
és a németek meg az oroszok felváltva söpörték ki a padlásokat
a réti csík egyébként egy aprócska hal
ami a mocsarakat kedveli
nekünk már nem jutottak belőlük
kádárék az egészet lecsapolták
csak gyíkok maradtak
akiket néha összefogdostunk
egyik nyáron az egyiknek kivágtam a szívét
hogy bátornak tűnjek a lány előtt akinek tetszeni akartam
de elismerés helyett
csak elhányta magát
és nyolcadikig nem beszélt velem

 

egy domb
oldala szabadkézzel húzott derékszög
itt zúgtam le tizenkét évesen arnold haverommal
először nem akaródzott
de végül rávett mert nem akartam egy gyáva köcsög lenni
nem értük el az alját
már félúton felborultunk egy gyökérben
akkor kurvára megijedtünk
de később
mikor inni kezdtünk
rendszerint elmeséltük a többieknek
és nosztalgiáztunk egy kéztörésen

 

egy hegy
tetején először a szüleimmel voltam
mikor még testvéreim sem voltak
és nem tudtam
hogy a szeretet felülírja az osztás törvényeit
később sátrazni jártunk ide a haverokkal
ami valójában borozást takart
aztán évek múltán r.-rel jöttem ide
gondoltam megmutatom neki felülről a gyerekkorom


piknikeztünk és innivaló híján a szelet kortyolgattuk
én tízpercenként a pólója alá nyúltam
hogy egyértelműek legyenek szándékaim
de neki nem volt kedve
meglátnak meg hasonlók
duzzogtam kicsit
de végtére is egy jó nap volt
tulajdonképpen azon a napon voltam r.-be utoljára szerelmes
azt hiszem valami olyasmi történhetett
hogy ahogy a gyík lába is rúgott egyet
mikor szívébe szúrtam az apámtól lopott sniccerem
úgy mi is boldogok voltunk
még utoljára

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva