SzIF Online

Bajnai Zsolt prózája

Tibi arcát figyeltem. A nagy és erős Tibi majdnem elbőgte magát. Látszott rajta, hogy még mindig bele van zúgva Szabó Bogiba, aki viszont most Németh Dodinak, a körzeti orvos kisebbik, de már gimnazista fiának a csaja. Még én is láttam kézen fogva flangálni őket a faluban. Azt persze nem tudom, hogy Tibi igazat mondott-e, amikor egyszer azt mesélte, a kezéről csapta le Bogit az a pénzes bunkó. – Nem is tudom, ki terjeszt ilyen hülyeségeket? – szólalt meg Lala, és felült a pad támlájára.

 

Bajnai Zsolt 1971-ben született, végzettségei szerint történelem-földrajz szakos középiskolai tanár és újságíró. Előbbi soha nem volt, utóbbit lassan harminc éve műveli. Dolgozott több újságnak, szerkesztett több lapot és könyvet. Civilben – amikor nem ír – az államigazgatásban dolgozik, könnyűzenével foglalkozik. Sokáig gyűjtötte a bátorságot, hogy prózáival a nyilvánosság elég merjen lépni. Eddig két novelláskötete jelent meg: A megmozdult világ (2016), Visszaköszönés (2018).

 

 

Két kis k. a kurvázós téren

 

 

– A Rákóczi téren kiálltak egy ház erkélyére meztelenül, és onnan mutogatták magukat. Mert kurvák lettek.

 

Ötödikes fejjel próbáltam elképzelni a nyolcadikos Szabó Bogit, amint anyaszült meztelenül áll azon a rossz hírű budapesti téren, általam csak filmekben látott romos, régi bérház rozsdás korlátú erkélyén, és lefelé integet. Az erkély meg az integetés elképzelése jobban ment, mint a meztelen lányé, ugyanis olyat addig nem láttam. Vagy nem vettem észre. Viszont képzeletemben az is megjelent, hogy lentről harcsabajuszos, műbőrkabátos, kucsmás férfiak bámulnak felfelé. Ahol Bogi mellett ott áll meztelenül Kiss Csilla is, aki belevitte ebbe a hülyeségbe a falu legszebb lányát.

 

– Télen pucéran? Hát nem fáztak? – Kérdeztem a hetedikes Konka Tibit, aki a szája sarkában egy mentolos cigivel magyarázta az egész iskolát lázban tartó eset újabb részleteit. Hogy Bogi, a falu állatorvosának középső lánya, meg az a másik, a rossz hírű Csilla, előző nap nem jöttek iskolába, mert felszöktek Budapestre.

 

– Fűtötte őket a vágy! – Röhögött Tibi, aki tavaly még Bogi osztálytársa volt, csak technikából megvágták, mert nem volt kedve rendesen megcsinálni sem a virágtámasztó karót, sem a zsanért, pláne nem a tükrös periszkópot. „Nem vagyok én játékkészítő!” Mondogatta röhögve, ha arról kérdezték, miért nem csinálta meg, miért vállalta inkább az évismétlést.

 

Lala, a tesóm persze tudta, hogy Tibi hazudik. Mert nem technikából vágták meg, ami hetedikben még gyakorlati volt, hanem fizikából meg kémiából, mert olyan sötét, mint a nagyalföld. Ezt Stenci tanár bá mondta, amikor Lala decemberben nyúlbefogáson volt vele, ahol összebarátkoztak, és kiderült Tibiről az igazság.

 

– Na, mi van kis pisis, megmozgatta a gatyádat a falu két kurvája? – Lökött meg hátulról Lala, aki mindig mások pártján állt, ha nem kettesben voltunk. Ilyenkor úgy csinált, mint aki szégyell engem. Az öccsét.

 

Persze, amikor csak ketten voltunk, és nem volt más, akivel játszani lehetett, akkor jó voltam. Most meg ő röhögött a legjobban. Tibivel, akinek azért nem merte a szemébe mondani, hogy tudja ám, miből bukott. Mert Tibi volt a suli legerősebb hetedikese, hiszen már nyolcadikosnak kellett volna lennie. Tibi barátkozott Lalával, mert mind a ketten szerettek horgászni, csomószor mentek együtt a Zagyvára. Lala miatt néha velem is jóban volt Tibi. De nem most, amikor majdnem sírtam.

 

– Te csak ne képzeld el a Bogi csöcseit, azokra csak én gondolhatok! – Lökött rajtam Tibi is, amitől csak azért nem estem hagyatt, mert Lala elkapott. – Ha Lala nem akar a Kiss Csilla picike cicijeire gondolni, akkor nem bánom, azokra gondolhatsz, de Bogiról szállj le! Még gondolatban is.

 

Nem akartam, pontosabba nem tudtam Kiss Csilla picike cicijeire gondolni. Mert nem tudtam, hogy az milyen. A mi osztályunkban még semmilyen cicijük nem volt a lányoknak. Így pici cicit, akármilyen jól is hangzott, még soha se láttam. Csak olyan asszonyosan nagyokat, azokon a gyűrött képeken, amiket titokban Tibi meg Lala szokott nézegetni. Meg én, mert kicsórtam Lala horgászjegye mellől. Elmosolyodhattam.

 

– Na, mi van? Neked kellene az a kis kurva? – Nyerített Tibi. – Kérjél anyádéktól pénzt, és befizethetsz rá! Úgy is van nekik elég, biztos adnak a kicsi fiúknak.

 

Mind a két kezével mellkason taszított. Megtántorodtam, és mivel Lala már nem állt mögöttem, rázuhantam a havas padra. Már sokszor mondták anyáék is, Lala is, meg az osztályfőnök is, hogy nem kellene mindenen felkapnom a vizet, és inkább számoljak tízig, mielőtt kiabálni kezdek. Nem számoltam.

 

– Fizess be te a Szabó Bogira! – üvöltöttem. – Az is ugyanolyan kurva mint a másik! – teljesen kikeltem magamból. – Te csak szeretnéd látni a cicijeit, de ő pesti kurvapecéreknek mutogatja! – hadartam fuldokolva.

 

Tibi elkerekedett szemekkel nézett. Úgy tűnt, ez neki nem jutott eszébe. Mármint, ha Csilla kurva, akkor a vele együtt Pestre szökő Boginak is annak kell lennie. Hiszen épp az előbb mondta, hogy együtt mutogatták magukat azon a kurvázós téren, a fővárosban.

 

Tibivel még soha sem mertem kiabálni. Hirtelen elcsuklott a hangom, és felkészültem, hogy most már nem lökdösni fog. Láttam, ahogy a kezei ökölbe szorulnak.

 

– Bogi lehet, hogy nem is vetkőzött le. – Sziszegte szájában a mentolos Szofival vitát nem tűrően.

 

– Ja, ő csak elkísérte Csillát és a szobából nézte, ahogy vén krapekoknak kínálgatja magát? – szólalt meg Lala.

 

Hirtelen elfelejtettem, hogy nekem egy alapos verés van kilátásban. Felpattantam a havas utcai padról, mert úgy éreztem, mindjárt kiugrok a bőrömből. Tibi ott állt velünk szemben, és Lala egyszer, végre valahára, talán a legjobbkor, nem az ő pártját fogta. Hanem az enyémet.

 

– Lehet, hogy nem is vetkőztek le – zavarodott össze Tibi. – Egy ilyen gyönyörű lány biztos nem csinál ilyet.

 

Tibi arcát figyeltem. A nagy és erős Tibi majdnem elbőgte magát. Látszott rajta, hogy még mindig bele van zúgva Szabó Bogiba, aki viszont most Németh Dodinak, a körzeti orvos kisebbik, de már gimnazista fiának a csaja. Még én is láttam kézen fogva flangálni őket a faluban. Azt persze nem tudom, hogy Tibi igazat mondott-e, amikor egyszer azt mesélte, a kezéről csapta le Bogit az a pénzes bunkó.

 

– Nem is tudom, ki terjeszt ilyen hülyeségeket? – szólalt meg Lala, és felült a pad támlájára.

 

– Hát nem kellett kiállniuk az osztály elé, és elmesélni, mit csináltak tegnap? – Kérdeztem, mert valamiért nem szerettem volna újra hazugságon kapni Tibit. Meg láttam rajta, hogy szenved a szerelemtől. Talán sajnáltam is. Meg azt is, hogy még nem tudok ilyen szerelmes lenni. Biztosan azért, mert akik nekem tetszenek, azoknak még nincs olyancicijük, mint Szabó Boginak.

 

Nem feleltek. Lala a pad támláját piszkálta, Tibi a havas, saras földet tapicskolta. Felváltva néztem őket. Nem akartam, hogy vége legyen a beszélgetésnek. Aztán Tibi elővett egy újabb mentolos Szofit, és úgy gyújtotta meg, mint egy filmsztár. Csak bámultam. Lassan, kimérten, hosszan figyelte a gyufa ellobbanó lángját.

 

– Az emeleti budiban mesélték a szünetben Keomáék, hogy tegnap reggel a két csaj nem jött iskolába – nagyot szippantott. – Az osztályban mindenki azt hitte, betegek. Csakhogy az ofő első óra után összefutott Boglárka anyjával a postán, és kérdezte, hogy mi baja a lányának – közepeset szippantott – Mire az anyja kiborult, és a zöld Zsigájukkal száguldottak hozzájuk, de Bogi akkor már nem volt otthon – mélyet szippantott.

 

– Azon buktak le, hogy az állomáson meglátta őket az a hülye rajztanár, aki pont azzal a vonattal jött a városból, amivel a két kurva Pestre ment – tettem hozzá bennfentesen.

 

– Honnan veszed? – képedt el Lala.

 

– Osztályfőnökin mondta Gillbertné. Hogy még kicsik vagyunk, meg nem tartozik ránk, meg hasonló baromságok, de úgyis mindenki erről beszél az iskolában. A két felelőtlen lányról, akik szülői engedély és kíséret nélkül, titokban felmentek Pestre, de lebuktak, és most szégyellhetik magukat a szüleik meg a tanáraik előtt.

 

– Harmadik órára már mindenki tudta, hol vannak. Legalábbis a szülők meg a tanárok – folytatta Tibi a cigijét nézegetve.

 

– Azért vagányak, nem? – próbáltam benne maradni a beszélgetésben.

 

– Képzeld el anyánkékat, ha megtudnák, hogy nem a suliban vagyunk, hanem Pesten! Előbb szívinfarktust kapnának, aztán ha megtalálnának, úgy megraknának, mint a lovat.

 

– Az azért tényleg durva lehetett, amikor ma reggel a két csajnak az igazgatóiban, a szüleik meg az ofő előtt kellett elmesélniük, mit csináltak Pesten – szippantott akkorát Tibi a Szofiból, hogy majdnem a körmére égett.

 

– Azt is, hogy meztelenül mutogatták magukat a kurvák terén? – kérdeztem elképedve, mert el nem tudtam képzelni, hogy ilyesmiről merjen valaki beszélni a szülei előtt. Egyáltalán, bárki előtt.

 

– Hülye dedós! – eltaposta a csikket, vállára kapta a kisiskolás hátitáskáját, ami rajtam égő, rajta viszont nagyon baró volt, és otthagyott bennünket.

 

Leforrázva néztem utána. Leginkább azért, mert észrevettem, hogy belülről valamiféle melegség fog el, amikor a két lányról, meg a meztelenségükről, a nem tudom, mekkora cicijeikről lehetett beszélni. És Tibi ennek vetett véget.

 

– Nem is vetkőztek le – lépett mellém Lala, miközben együtt néztük a falu vége felé kacsázva távolodó Tibit.

 

– Honnan tudod? Neked talán elmesélték, hogy mit csináltak?

 

– Aha.

 

Meg kellett kapaszkodnom a padban, hogy el ne essek. Tudja, hogy mit csinált a két csaj a Rákóczi téren, és nem mesélte el Tibinek, aki majdnem belepusztul, hogy a szerelme kurva lett? Talán azért.

 

– Na persze, ki?

 

– Csilla.

 

– A Kiss Csilla?

 

– Aha.

 

– Akinek kicsi a cicije?

 

– Nem is kicsi.

 

Újra leültem. Pedig hó borította a pad két beton elem közé fektetett piros ülőkéjét. Látszottak rajta a sáros lábnyomok. Lala tudja, milyen egy cici? Micsoda tesóm van? Pedig még csak hetedikes. Csilla meg nyolcadikos.

 

– Talán a csajod?

 

– Nem. Vagy nem tudom. Ezek után már nem. Csak még nem mondtam meg neki, hogy hagyjuk abba. Így is nagyon sírt, amikor elmesélte, mit csináltak. De mégsem lehet egy kurva a szerelmem.

 

– De hát azt mondtad, hogy nem is vetkőztek le. Akkor miért kurva?

 

– Mert most már mindig, mindenki azt fogja mondani rá, vagy gondolni róla. Pedig csak hülye volt, nagyon hülye, hogy hallgatott Bogira. Aki meg arra a beképzelt Dodira. Az a majom találta ki, hogy találkozzanak Pesten. Azt ígérte a lányoknak, hogy a Keletiben várja őket a vonatnál.

 

– És?

 

– Mit és? Persze, hogy nem várta őket, mert nem is volt Pesten. Átverte ezeket a kis hülyéket. Beadta nekik a nagy kamut, hogy akkor megy Pestre, amikor akar, annyi pénzt visz otthonról, amennyi befér a zsebébe, és majd az apjától mindenkinek lop igazolásokat.

 

– Szemét. És Tibinek a kezéről egy ilyen csapta le Bogit?

 

– Ezt honnan veszed?

 

– Tibi mesélte.

 

Mélyen a szemembe nézett, lemondóan sóhajtott, aztán felkapta a táskáját a padról, és meglódult a házunk irányába, miközben hátra se nézve visszaszólt.

 

– Gyerünk! És különben se ülj a havas padon, mert átázik a gatyád és megfázol. Én meg hallgathatom, hogy nem vigyáztam rád.

 

Futnom kellett, hogy utolérjem.

 

– De akkor mit csináltak Pesten?

 

– Semmit.

 

– Felmentek Pestre, és nem csináltak semmit? Mekkora hülyék.

 

Lala megállt. Felém fordult, és úgy nézett rám, hogy azt hittem, bepótolja a Tibitől elmaradt pofonokat.

 

– Mert te mit csinálnál Pesten, kis pisis?

 

– Hát elmennék az Állatkertbe. Meg libegőznék. Azon még soha sem ültem. Nézném a kirakatokat. És bemennék olyan butikokba, ahol menő farmerokat árulnak a maszekok.

 

– Azt se tudnád, mi merre van?

 

Ez mondjuk igaz. Eddig még csak anyáékkal voltam Pesten. Meg egyszer a TSZ busszal osztálykiránduláson, a Vidámparkban. De akkor csak le kellett szállnunk, és minden ott volt előttünk. Tényleg, mit csinálnék egyedül Pesten?

 

– Vittem volna térképet – rohantam az ismét hatalmas léptekkel megindult Lala után. – De, akkor mit csináltak? Mit mondott Csilla?

 

– Minek azt neked tudni?

 

– Hogy holnap mondhassak valami újat a többieknek. Mert holnapra úgyis mindenki fog tudni valamit. Ha nem mondod el az igazat, akkor én is csak azt fogom tovább mesélni, amit nekem hazudnak. Hogy kint álltak meztelenül a Rákóczi téri erkélyen, és öreg hapsiknak kínálgatták magukat, mert kurvának akartak állni.

 

– Hülye! Mesélj, amit akarsz. Engem már úgysem érdekelnek a csajok, Csilla meg főleg.

 

A lépteiből tudtam, hogy rettentő mérges. Mint én. Csakhogy én azért, mert egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Lala, ha tudja az igazat, miért nem akarja elmondani, és miért nem akarja, hogy megvédjem a szerelmét. Vagy a volt szerelmét. Akit szerintem még mindig szeret.

 

– Én is szeretem Csillát. Meg akarom védeni! – kiabáltam kicsit lemaradva tőle.

 

– Azt csinálsz velem, amit akarsz – próbált gúnyosan nevetni, de nem nagyon ment. – Vagyis, amit az a hülye kis kurva megenged.

 

– Te nem is szeretted igazán! – gyökerezett földbe a lábam. – Ha csak egy picit is szerelmes lettél volna belé… – és bár nem akartam, de sírni kezdtem. Hüppögve kiáltottam utána. – Te csaptad be, te csináltál belőle kurvát, mert szerelem nélkül jártál vele.

 

Hogy ezt honnan vettem? Az alföldi falu havas utcáján ez úgy hangzott, mintha valamelyik kedd esti sorozathős kiabálta volna. Pedig csak én fuldokoltam a könnyeimben, és nem tudtam eldönteni, hogy kit siratok. Lalát, akinek hetedikes létére már igazi csaja volt, és a legjobb tesó, még akkor is, ha bánt, és csúnyán viselkedik velem. Vagy Csillát, aki hirtelen az iskola legszebb lánya lett, messze szebb, mint a hiszékeny Bogi, hiszen ő tetszik vagy tetszett a bátyámnak. Vagy magamat, mert már megint túl érzékeny vagyok, jár a szám, és olyasmivel foglalkozok, amihez semmi közöm. És, ha Lala ezért beárul anyának, vagy pláne apának, akkor megint kikapok, hogy minek ütöm olyasmibe az orrom, ami nem rám tartozik. Meg állandóan jár a szám, mint a kacsa segge.

 

Lala persze erről az egészről nem beszélt otthon. Amikor anyánk vacsoránál megkérdezte, hogy hallottuk-e, mit csinált a Szabó doktor úr lánya, rázta a fejét, meg dörmögött, hogy mi nem, meg minket az ilyesmi nem is érdekel. Anyánk helyeslőleg bólogatott, és hozzátette, hogy rendes gyerekeknek nem is kell ilyesmikkel foglalkozniuk.

 

– Mert, mit csináltak? – nézett fel apánk a megmelegített vasárnapi pörköltből.

 

– Az állatorvos úrék drágalátos kisleánya, meg egy másik kis kurva, tegnap reggel, se szó, se beszéd felvonatoztak Budapestre – kezdte anyám affektálva. Ahogy csak akkor beszélt, ha valakit a háta mögött szapulni lehetett. – Ki tudja, mit csináltak ott? Beszélnek mindenféle disznóságról a faluban. Olyasmikről, hogy arról még a Jancsó se merne filmet csinálni. A lényeg, hogy jól megkapták a büntetésüket. A szüleik, a nagyságos állatorvos úr és asszonyság előtt kellett bevallaniuk a bűneiket. Ott süllyedtem volna el szégyenemben. Fennhordják az orrukat a doktor úrék, közben meg kurvát nevelnek.

 

– Szíjat hasítok a hátatokból, ha megtudom, hogy ilyenekkel barátkoztok – intézte el apánk a nevelést, és a pörkölt mellett az aznapi Népszabadságba kezdett belemélyedni.

 

– Én meg letöröm a derekatokat, ha egyszer ilyen kurvákkal állítotok haza – egészítette ki anyánk a szentenciát.

 

Aznap este gyorsan lefeküdtünk. Nem volt kedvünk tévét nézni. Egy darabig nem szóltunk egymáshoz, de hallottam, hogy Lala sem alszik. Talán sírt is.

 

– Ne félj, nem mondom el anyáéknak, hogy az a kis kurva a csajod volt!

 

A redőny résein beszűrődő sárgás-fehéres fényben láttam, hogy Lala megmozdul a szoba túlsó sarkában lévő heverőn. Nem válaszolt. Felültem a saját ágyamban. Kicsit gondolkodtam, hogy merjem-e folytatni, de végül nem bírtam megállni.

 

– De csak akkor tartom a számat, ha elmondod, honnan tudod, hogy a Csillának nem is pici a cicije.

 

Gyorsabban jött a válasz, mint reméltem.

 

– Mert egyszer iskolaköpenyen keresztül megfoghattam.

 

– Megengedte? Ez tényleg kurva.

 

– Kicsi vagy. Attól még nem az. És amiatt sem, hogy felment Pestre. Aztán a következő vonattal meg visszajött. De most már dugulj el! Aludni akarok.

 

És befordult a fal felé. Még ültem egy darabig az ágyban, aztán követtem a példáját. Reggel pedig nem mertem megkérdezni, hogy mit álmodott. Mert esetleg megkérdezi, hogy és te. És nem mertem volna bevallani, hogy álmomban Bogi meg Csilla ott álltak a Rákóczi téri erkélyen és meztelenül mutogatták magukat. De csak én voltam lent a téren. És Csillának valóban nem volt pici a cicije. Tudom, mert a következő pillanatban már fent voltam mellette. Bogi akkor már nem volt ott. Mindenáron egy kabátot akartam Csillára teríteni. Közben azt mondogattam, hogy ezt nem szabad, ezt Lala miatt nem szabad, abból nem lehet kurva, akit szeretnek.


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva