SzIF Online

Hegyi hód flekken pirított nyúlfüllel és tárkonyos csicsókával

A Herskovits-nővérek szerint a tárkonyos csicsóka hozta ki leginkább az omlós hódhús zamatát, viszont az öreg váltig állította, hogy a porcos, semmi másra nem hasonlító pirított nyúlfül adta meg igazán Pochoriles főztjének ízét.

 

Vincze Ferenc 1979-ben született Marosvásárhelyen. Junior Prima-díjas író, irodalomtörténész, műfordító. 2016-tól a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője. Legutóbbi kötete Desertum címmel látott napvilágot az Orpheusz Kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

Nem sokkal azután, hogy a rozsdafarkúak ismét elhagyták a vidéket, és a Néma Erdő környékéről is kivesztek a madarak, lassan feledésbe merült, hogy a kettes termálforrás kéklő vize nem csupán a vadmalac örökkévalóságba dermedt testét őrzi. Kevesen tudtak erről, még nagyapám mesélte, neki pedig az egyik Herskovits nővér árulta el a titkot.

 

A Herskovits-nővérek Clara Burszen kisasszonnyal átellenben, az út kanyarulatában emelkedő dombtetőn laktak, és érdes, néha áporodottnak tűnő testszagukról voltak felismerhetők, némely rosszindulatúnak tartott pletykák szerint már elég messziről. Erről mit sem tudok, hiszen nagyapám halála óta nem jártam a vidéken, s ha igen, ha bizonyos időszakokban mégis arra tévedtem, a forrást már rég nem találtam.

 

Mindenesetre, mesélte hajdanán nagyapám, a Herskovits-nővérek nem tudtak főzni, és nem csak azért kerülték őket az emberek, mert szaglottak, hanem mert ha meghívtak valakit ebédre, netalán vacsorára, annak gyaníthatóan naponta a kelleténél többször kellett látogatnia a nyelestelkek végében található árnyékszéket. Éppen ezért volt meglepő, mondta az öreg, hogy egyik alkalommal, mikor beugrott megjavítani a nővérek elkerített udvarán álló magányos tyúkketrec ajtaját, igen kiváló lakomával vendégelték meg. Természetesen hamar kiderült, a hatalmas tányéron felszolgált eledelt nem ők főzték, hanem Pochoriles fogadójából hozatták, és hiába kérdezték később, hogyan is készült az étel, a mogorva, leginkább berbécstokányban utazó fogadós nem volt hajlandó elárulni sem a receptet, sem az eredetét. Mindenesetre, folytatta nagyapám, a tányéron két szelet porhanyósra főzött, majd lesütött hegyi hód comb közé esetes tárkony levében puhára párolt csicsókát tettek, és az egészet megszórták két, szalonnán megpirított, majd vékony csíkokra felaprított nyúlfüllel. A Herskovits-nővérek szerint a tárkonyos csicsóka hozta ki leginkább az omlós hódhús zamatát, viszont az öreg váltig állította, hogy a porcos, semmi másra nem hasonlító pirított nyúlfül adta meg igazán Pochoriles főztjének ízét.

 

Mikor évekkel később nagyapámnak eszébe jutott, hogy ismét belakmározzon a pirított nyúlfüllel megszórt omlós hódhúsból, az egyik még életben lévő, bár ráncosra öregedett és messziről szagló Herskovits-nővér csak ingatta a fejét. Az apró testű, kis úszásigényű hegyi hódok rég elköltöztek a vidékről, nem sokkal a rozsdafarkúak első elvándorlása után vonultak tovább, és ha még tudna is szerezni az ember, de főként a mogorva fogadós valahonnan hódhúst, a célnak és gyomornak megfelelő nyúlfület már biztosan nem. Az utolsó nyúlfüleket, mesélte a nővér az öregnek, miközben kézen fogta és maga után ráncigálta a Néma Erdő egyik ösvényén, Pochoriles bosszúból a kettes termálforrás vizébe vetette. Bosszúból, mivel az asszony, akinek éppen hegyi hód flekkent akart volna készíteni, és a húst már előző este bepácolta, szóval az asszony reggelre eltűnt, és többé soha elő nem került. Jó pár hétig pácolta a fogadós a hódhúst és nyúlfüleket, mígnem elunva a várakozást, egyik hajnalon kiballagott a kettes termálforráshoz, és a két nyúlfület a kékké vált vadmalac mellé hajította. Ahogy a mélyből egy keskeny résen át felbugyborékol a termálforrás gálicos sóktól tömény vize, a vadmalac hasa tájékán újra és újra megremegnek a kéken csillogó nyúlfülek, mondta nagyapám, akinek az egyik rojtos arcú Herskovits-nővér mutatta meg a forrás, és Pochoriles az örökkévalóságnak szánt bosszúját.

 

Néha átutazóban, vagy nagyapám a dombon álló sírja felé tévedve, eszembe jut a fogadós bosszúja, és neki-nekiindulok ilyenkor a Néma Erdőnek, hátha rábukkanok arra az ösvényre, mely a kettes számú termálforrás felé vezet. Arról ugyan rég letettem, hogy hegyi hód flekkent egyek pirított nyúlfüllel és tárkonyos csicsókával, de egyszer azért megnézném a kristállyá dermedt kéklő vadmalacot és a lengedező nyúlfüleket.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva