Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

A negyedik nap: Szonetthegy napfelkeltével

A szív kiszakad, a hang fennakad – kezdődhetne egy nem kicsit érzelgős, már-már zsebkendőáztató beszámoló a tábor elhagyásának pillanatairól. Ehelyett rohamtempóban pakolunk, a tegnap még Gandalfként bottal bicegő Kollár Árpi óvó tekintete is csak másodpercekre villan fel GOT rendszámú kocsija szélvédőjén keresztül. Nincs szomorúság, sem szerelem, csak némi hiszti és az ezt követő jótékony fenyegetés, mindenekfelett mégis a biztos tudat, hogy jövőre ugyanitt, majdnem ugyanekkor.

Bővebben ...

A második nap: Barbár papa olvasói

A tér- és időérzékelést jelentősen befolyásolja a tábor helyszíne. A vasárnaphoz kötődő tapasztalatok felfüggesztődnek. Faház, beszélgetés, séta, faház, macifröccs, beszélgetés, Szilke és Igor kutya – nagyjából így alakul a menetrend. Az érkezők és távozók dinamikus helycseréje ellenére a kemping mégis zsúfolásig teli, a szobák recsegő komfortjáról lemondva többen is a sátorozás mellett döntenek, csak a hőség és a hangyák teszik próbára a türelmet, a műhelymunkákon repül az idő.

Bővebben ...

Elstartolt a FISZ Tábor

Az udvarban parkol a FISZ világjáró turnébusza, javában zajlik a szervezés, kiderül, hogy a macifröccshöz elengedhetetlen bor még nem érkezett meg, de a cicás, nyuszikás és medvés pólók már a stand felett lengedeznek. Feszültség nem, csak a hőség érzékelhető.

Bővebben ...

Sokszor ismerőseim megszólalásait is figyeltem

Tanítsuk meg a szerzőket, hogyan kell dedikálni! Hiszen elsőkötetesekről van szó. – ezekkel a szavakkal fejeződött be az Apokrif Könyvek sorozat első könyvbemutatója, amely rögtön három kötettel nyitott: a szerzőkkel – Bödecs Lászlóval, Juhász Tiborral és Szendi Nórával – Fehér Renátó beszélgetett június 4-én 19 órától a Fugában.

Bővebben ...

Cápák vagyunk

A tusázók szerint a regény nyelvileg teljesen hiteles: ha felülünk egy magyarországi buszjáratra, olyan szlenget hallunk, ami a regényben inkább tompítva jelenik meg. A történet megkívánja ezt a fajta trágárságot, hiszen ha nem így beszélnének a szereplők, nem lennének hitelesek. A narrátor-főszereplő lelkivilágát remekül tükrözik a lírai hasonlatok, hisz ő is ambivalens személyiség, potenciális jelölt a túllépésre.

Bővebben ...