SzIF Online

Tengeri élmények egy szárazdokkban

A világháborúk dán hajózását bemutató rész („A háború árnyékában”) talán a legkiemelkedőbb epizódja a kiállításnak. A hajó forma végébe érve ez a legszűkebb és legsötétebb folyosó, melyben egy, a plafonra függesztett hatalmas torpedó osztja ketté a teret, mintegy a becsapódás pillanatában: felette és mellette hajódaraboknak látszódó lemezeken vetítenek filmeket hajók megsemmisüléséről, illetve a kikötői ünneplés pillanatairól, miközben személyes vallomásokat hallunk a félelmekről, melyeket a tengerészek ebben az időszakban átélnek. Ez a hang testesíti meg az összegyűjtött dokumentumok tematikáját.

1163_2019042481010.jpg

 

Tovább

Halottak napja – mindig

A harangszó időbelisége, elválva metonimikus hordozójától, nem az én elvesztésével, hanem annak felejtésével kapcsolódik össze, azonban a variatív ismétlés formulájában a fordítás már a megszólított felejtésébe alapvetően másként lép be. Amíg a megszólítás a harangszót is a felejtéssel rokonítja, addig a megszólított hasonlatában az már az elvesztés, a veszteség (verloren) viszonyában jelenik meg. Éppen akkor, amikor a nyelv távozik a beszélőtől, átalakul a visszatérésben.

1162_20190422160043.jpg

 

Tovább

macht nichts mondta

A megszólított léte ily módon egy olyan jövő felől nyer értelmet, amely nem egyszerűen a halállal, hanem a szubjektivitás totális pusztulásával, a végességből a – koszorúba fontság által figurált – végtelenbe való átmenettel esik egybe (Befonnak egyszer téged is / valami pompás koszorúba). A végesből a végtelenbe, az ismerősből az idegenbe való átmenet egy fenomenológiai világ megsemmisüléseként azonosítható.

1161_20190421193131.jpg

 

Tovább

Meridián

Tengeri élmények egy szárazdokkban

A világháborúk dán hajózását bemutató rész („A háború árnyékában”) talán a legkiemelkedőbb epizódja a kiállításnak. A hajó forma végébe érve ez a legszűkebb és legsötétebb folyosó, melyben egy, a plafonra függesztett hatalmas torpedó osztja ketté a teret, mintegy a becsapódás pillanatában: felette és mellette hajódaraboknak látszódó lemezeken vetítenek filmeket hajók megsemmisüléséről, illetve a kikötői ünneplés pillanatairól, miközben személyes vallomásokat hallunk a félelmekről, melyeket a tengerészek ebben az időszakban átélnek. Ez a hang testesíti meg az összegyűjtött dokumentumok tematikáját.

HNB

Halottak napja – mindig

A harangszó időbelisége, elválva metonimikus hordozójától, nem az én elvesztésével, hanem annak felejtésével kapcsolódik össze, azonban a variatív ismétlés formulájában a fordítás már a megszólított felejtésébe alapvetően másként lép be. Amíg a megszólítás a harangszót is a felejtéssel rokonítja, addig a megszólított hasonlatában az már az elvesztés, a veszteség (verloren) viszonyában jelenik meg. Éppen akkor, amikor a nyelv távozik a beszélőtől, átalakul a visszatérésben.

HNB

macht nichts mondta

A megszólított léte ily módon egy olyan jövő felől nyer értelmet, amely nem egyszerűen a halállal, hanem a szubjektivitás totális pusztulásával, a végességből a – koszorúba fontság által figurált – végtelenbe való átmenettel esik egybe (Befonnak egyszer téged is / valami pompás koszorúba). A végesből a végtelenbe, az ismerősből az idegenbe való átmenet egy fenomenológiai világ megsemmisüléseként azonosítható.

Költészet

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

Műfordítás

Airton Uchoa Neto prózája

A bolondok a belső kertben napoztak. Sosem szerettem a vidám bolondokat, akik még érdeklődnek a világ és a világ dolgai iránt: sokkal inkább egyfajta etikai problémát jelentenek semmint intellektuális kihívást. Ha vidám bolondokat láttam mindig fel kellett tennem magamnak a kérdést: vajon meddig van haszna az én mély tiszteletnek örvendő hivatásomnak? Annyi előnyünk volt, hogy a fehér köpeny egyértelműen elválasztott minket a betegektől és azt hiszem csak azért sétálgattunk olyan sokat közöttük, hogy senki se feledkezzen meg a hierarchiáról. Délután volt.

Helyszínelő

Mitől lesz valami direkt kiszámíthatatlan?

Egy kellemes márciusi szombat estén az Itt és Most Közösségi Tér fiatal költőkkel telt meg. Ezen a helyen tartják a FISZ líraműhelyesei a foglalkozásaikat Szabó Marcell és Mezei Gábor vezetésével; most azonban nem egy klasszikus műhelyalkalomra, hanem egy felolvasóestre jöttünk, ahol Bányai Tibor Márk, Ferentz Anna-Kata, Katona Ágota, Kapui Ferenc és Márián Gábor a nyilvánosságnak is megmutatták azokat a verseket, amiken az utóbbi időben dolgoztak. Az alkalom második részében két közvetlenül kötet előtt álló szerző, Seres Lili Hanna és Vass Norbert beszélgettek Horváth Veronikával a hamarosan megjelenő könyveikről, a Várunkról és az Indiáncseresznyéről.

© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva