Kinyitotta a hűtőt. Egy darab vaj, két paradicsom, egy megbontott Ostoros rozé. Főznie kéne valamit.

Átbotorkálok a szomszéd szobába, ellenőrzöm, hogy a gyerekek felébredtek-e, a kisebbik takaróját az álláig húzom, ő a fázósabb. Az orvosok nem sok jóval biztattak, de azért reménykedtem. Néhány napja még beszéltem vele.

És egyébként is, mi lesz a következő kuruzslóság, amivel előáll a betegeken élősködő gazdaság? Fájdalomcsillapító rétes? Kiwis-lóbalzsamos jégkrém? Lelkiismeret- és vesetisztító protein shake?

Luna azt ígérte, hogy elkíséri hamvakat szétszórni, de nem tudja elképzelni, hogy levezetnek kétszázötven kilométert, közben Luna megint előadja, hogy a csávója belefújja az orrát a csapba, a hajzselére nem teszi vissza a kupakot, úsznak a zselében, pedig szerinte kábé nincs is haja.

azt mondta, a napfelkeltét sokkal szebben tudja megfesteni, mint a naplementét, / én pont fordítva vagyok ezzel, a naplementéről szebb fotókat készítek

Nyáron vettem öt kiló rizst, le volt árazva a kínainál. Elég lesz egész télre. Tudom, hogyan lehet takarékoskodni. Az ember egyszerűen visszafogja magát, ha arról van szó. Nem kell annyit enni. Édesanyámnál egyetlen szem sem ment veszendőbe. Olyan nem létezett, hogy válogatós gyerek, meg a szaftot nem akarja kitunkolni.