Uri Asaf versei
- Részletek
Uri Asaf 1942-ben született Haifában. Költő, műfordító, képzőművész, vegyész. 2014-ben fordításában jelent meg Zohár a Teremtés Könyvéről az Atlantisz gondozásában. Legutóbbi verskötete Egyetlen ragyogó nap címmel 2015-ben látott napvilágot a Kalligram kiadónál.
Deres földek
A saját szavam ölne meg? Élével a fejemre esett.
A fájdalom körül válasz harsog,
kopogás és áradás. Vagy mégse?
Egymásra fektetett selyemszalagok,
gazdagságuk nem látszik, csak az alsó és a felső,
és ami közte? Az a lélek,
valaminek a zöldje a jég felett, szántó vagy mező.
A szívem deret érez,
a homlokomon korommal írt T.
Szemem láttára fűszál keletkezik,
alig, hogy szemügyre veszem, elhamvad.
Nem a hervadásról szól ez, hanem a gondolatról,
mely valahol bejön és kimegy.
Soha nem vehetem kézbe.
Ciklámen és eső
A Szikla szürkeség és lukacsok,
rajta lukat fúrnak ciklámen és eső.
Látom, ha elég mélyre ások,
hogy örökös része barna és nedves,
a neve és vége Mórija, Ő az Alapkő.
Ne keress tovább, mert hozzád beszél:
„Itt lakozom köztetek”, vagy
„fogd egyetlen gyerekedet
és vidd arra a helyre, melyet neked mutatok”.
