Borsik Miklós versei

Részletek

(Bach Máté felvétele)

Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTÉ-n végezte PhD-tanulmányait. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.

Átokkalendárium
 

VI.

Válassz egy okádék csillagot,

egy szem vezérlő kukoricát

a csésze peremén. Ha látod,

milyen csempefehér az űr,

javítsd ki. Iszappal fesd be.

Merülj le érte a langyos vízbe.

Hullámzik, mint a szúnyogok

türelme, de visszavár,

akár a tépőzáras papucs.

Az csak a stégen bontja

szárnyait. Szánalmasabb

viszont a szél, ahogy nevelgeti

a nádast vagy az undorító

jegenyék, ahogy követik

a szél parancsait. De ha nem

kerget vissza a wc-be téged

a falevelek sunyisága, semmi

nem segít. Válassz egy

csillagot. Az űr szelíd.

III.

Nem jut a fűszálak hegyére

gombostűfejnyi agy. Nem köszönti

a növényi gondokat. Például hogy

a fűszálak bőrre vágynak,

egymáson apró sebeket ejteni.

De ha álmukban benövi őket

az emberi bőr, az élük elvész.

*

Ezzel megy el a birka idő,

a bundába száradt szarral.

Amiből épp annyi hullik a fűbe,

hogy senkinek nem lesz áldozó

kedve, feküdni benne. Pedig ott

megvárhatná, amíg a szálak

erősebb késsé válnak. Hogy

mint egy tréningnadrágot,

amiben kinyúlt a gumi,

lerúgja magáról a combhúst.

VII.

A július kiejt, mint a vizsla

egy kopaszodó teniszlabdát.

Búcsút se mondasz a fogsorának.

Nyálasan gurulsz. Az aszfalton,

nyomodban rövid csík a legfrissebb sötét.

Mellette türelmetlen árnyék –

ereszkedik egy kamasz keze.

Rugalmas vagy, könnyű vagy.

Gyenge. Lőni fog veled a paneltömb,

a néma, néma állat oldalába.

Lepattansz újra és újra, míg be nem

ragadsz két forró emelet közé.