mari néni tekintetével / amit azóta is vakarok magamról / akkor is féltem de / most félek csak igazán / ahogy gyűrött arcommal / cigarettasárga ujjperceimmel / befurakodom / a létezés magányos rései közé irányok (1) befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból emelnek ki a fotonok. arcodon szétfutnak a fény ráncai. reménytelenség önt el. befelé nősz, mint egy gyulladt szőrszál, a kinyílás szépségét másnak hagyod. lépteid felfelé süllyednek az óceánban, a delfinek istenként dicsérnek maguk...