mari néni tekintetével / amit azóta is vakarok magamról / akkor is féltem de / most félek csak igazán / ahogy gyűrött arcommal / cigarettasárga ujjperceimmel / befurakodom / a létezés magányos rései közé

irányok (1)

befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból emelnek ki a fotonok. arcodon szétfutnak a fény ráncai. reménytelenség önt el. befelé nősz, mint egy gyulladt szőrszál, a kinyílás szépségét másnak hagyod. lépteid felfelé süllyednek az óceánban, a delfinek istenként dicsérnek maguk között, hogy ha eljön a megfelelő pillanat, nyugodtan elmondhassák, én ott voltam a reszketés vizének tükre alatt. befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból emelnek ki a fotonok. mint a fotonok, mozgok, hogy éljek.

most félek csak igazán

erdőben szaladva a poloska gyomorkeserű zamatával a nyelvemen darázspókkal a képemen sötét földdel a körmöm alatt temetőbe való halottra való górható föld süvít zuhanás közben két és fél méter a törött lábammal a feltört sarkammal az éhes gyomrommal az orromra száradt takonnyal a szilánkos tenyeremmel a csalán marta pucér bokáimmal a meztelen seggemmel a mindig megdöglő állataimmal szutykos kutyáimmal girhes macskáimmal poshadt vízbe fulladó pelyhedző kacsáimmal és a haláluk okán sötétbe zuhanó tekintetemmel mari néni tekintetével amit azóta is vakarok magamról akkor is féltem de most félek csak igazán ahogy gyűrött arcommal cigarettasárga ujjperceimmel befurakodom a létezés magányos rései közé