Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele. A varjak éjszakája Egy hátraarc az éj, egy visszafordulás. Szirénahang zenél, a múlt megérkezik. A szédítő szekér, a Göncöl oldalán egy új csillag kihajt, kibontja fényeit. Az illata az űré, és enyhén ózonos. Az ablakok üvegje mind visszatükrözi. Érzem ahogy a fénye mindent tisztára mos: jövőnket és a múltunk most összeötvözi. Úgy folyhat már a perc el, akár a gyors patak szökik tovább az éjben, míg...

A móló esti fényben, / a hattyú enni kér. / Kérdőjele nyakának / válaszra várna még. A csipeszekről A szárítókötélen, a hátsóudvaron, fürdőruháink lógnak magukban, szárazon. Mikor leszedjük őket, már egyik sem vizes, és ott marad madárként néhány árva csipesz. A hattyúról A móló esti fényben, a hattyú enni kér. Kérdőjele nyakának válaszra várna még. A múló testi létben vannak örök idők. A boldogság nem szégyen, egy hajó épp kiköt. A búcsúról Esős egek alatt most lassan...

Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam. ZEBRA Tóth Árpád emlékére is Kikeltek már a pintyek, a zebrapinty fiókák, most itt van mind a három: a fészekben szunyókál. Felváltva ülnek rajtuk az óvatos szülők, sugározza a testük, mi kell nekik, a hőt. Szemük még nyitva sincsen, kis híján csupaszok, pihés fejük, de vicces: mindhárman punkosok. Az apró csőreikkel azért már tollászkodnak, pedig sima szárnyuk még véletlenül se tollas. A csőrük jelzőfényét odúban láthatod, úgy...