top of page

Acsai Roland versei

2024. aug. 17.
2 perc olvasás

Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam.

 

ZEBRA

 

Tóth Árpád emlékére is

 

Kikeltek már a pintyek, a zebrapinty fiókák, most itt van mind a három: a fészekben szunyókál. Felváltva ülnek rajtuk az óvatos szülők, sugározza a testük, mi kell nekik, a hőt.

 

Szemük még nyitva sincsen, kis híján csupaszok, pihés fejük, de vicces: mindhárman punkosok. Az apró csőreikkel azért már tollászkodnak, pedig sima szárnyuk még véletlenül se tollas.

 

A csőrük jelzőfényét odúban láthatod, úgy foszforeszkálnak bent, miként a fároszok. Egyik tojáska széttört, vajon mi lett vele? Nem kelhet így ki abból többé már semmi se.

 

Begyükben ott az étel, öt napja élnek ők, novemberben születtek, hogy búcsúzott az ősz. Nem tudják, kint hideg van, és mindjárt hull a hó, sok fészek lakhatatlan, nincsen bennük lakó.

 

Ijesztő gyorsan nőnek, mindig kilátszanak, pár nap és el se férnek anyjuk-apjuk alatt. Hogyha éhesek lesznek, csipogni kezdenek, de alig hallhatóan, miként a szél neszez.

 

A rég eltűnt tenyésztők, a díszmadarasok, nézik szemünkkel őket, nézi a sok halott. Az abonyi tenyésztők, sok régi szomszéd bácsi, akiknek házfalán dalolt vagy húsz kanári.

 

Kilessük pintyeinket: esznek, vagy alszanak. Lessük az élet titkát, míg kint levél havaz. Mert túl korán sötét lesz, bent villanyt kapcsolunk, és azt is tudjuk végre, amit nem tudhatunk.

 

HAVAZÁS-DAL

 

Tandori Dezső emlékére is

 

Míg kint esik a hó, bent pintyek alszanak, vagy szól fióka szó, ha fent a kis csapat.

 

Én sajnos kint vagyok, a járda messze visz. Elhúz a villamos, a hó tovább esik.

 

Egy újabb munkanap, egy újabb tévedés. Az égi tollakat szórja egy semmi kéz.

 

TÉL-PUHA KÖDBE

 

Szállni tanulnak a pintyek, ülnek a fészekodúban. Tollasok már a fiókák: elviszik messze a múltam.

 

Pergetik egyre a szárnyuk, elveszik azt, amit adnak. Visszaidézik a tájat: tél-puha ködbe takarnak.

 

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page