tüdőm félbe repedt dióbél, most csurgatja rá lassan, a formálódó / gondolat A gardrób ablakán délelőtt tíz után hét perccel sűrű tejként beömlik a Duna kanyarulatából előhajló napfény. A gardróbban nem porszívózol, lépteim nyomán szöszök emelkednek el a szőnyegről. Véletlenül fordulok vissza, kiesett-e a kezemből a kis zokni, vállam fölött az állam, az ellenoldalú mellemben a tejcsatornák gyöngyei kifeszülnek. A kertünkbe alacsony íven és hangos szárnycsapással, mint akinek éppen hogy csak...

Fölöttem összeborultak a fák. Szemüveg nélkül nem látni a korona között a csillagokat. G. mondja, hogy ott vannak. A tündék az első időkben csak a csillagokat ismerték. Körülöttünk felröfögnek a vaddisznók, idefelé láttuk is a nyomaikat. Félek a disznótól nagyon, mert vadság lakik benne, amely feltámad, ha megzavarják. Magamhoz kötöttem a kutyát, nehogy vadásszon. De csak aludni akar. És őrködni. Nem vagyok tünde. A játékokban sem mertem kérni, hadd legyek mégis, mutogattam a fülem, milyen...

Yesim csapong saját élettörténetének elbeszélésében, asszociatívan válogat az események közül. A szöveg cselekménye így látszólag legalább annyira szervezetlen, mint egy valódi visszaemlékezés, azonban ez tényleg csak látszólagos, a cikázó szálak és emlékek összeérnek, ok-okozati láncolatot rajzolnak ki. Marcel Proust emlékezése olyan, akár az egy rokkáról legombolyított fonal, Thomas Manné a filozófus párbeszéde önmagával, Svetlana Žuchováé pedig lírai emlékezet. A Yesim Žuchová második...