Életet adunk a marhatatlan kemény húsotoknak, / és életet várunk cserébe, hersegő kalászt / és bódító szagú lucernát, tettvágyunk / telhetetlen óriása! / Ó, és ott a nagy hangárban / Úgy féltem / És annyira izgatott lettem, mert / egyes egyedül álltam / a Kirovec K701 előtt, / annyira egyedül, ahogy csak az Úr előtt áll az ember Délután a Gépfejlődés-történeti Múzeumban Olyan hidegen zizzent fel a halogénizzócsokor, mint az Édenkert rovarainak pezsgő kitinszárnyai, és a kis üvegtesteket...