Akkor voltam utoljára boldog A ház fordulójában, a fiókok mély ceruzaszagában, hátamat a falnak vetve találtam meg a szilvaszagú utcán a misztériumvarázslatok helyes szórendjét. Az iskola mögötti fű magas volt, elképzeltem, ahogy az ég vérbe borul, és nekem fontos feladatom lesz. Emlékszem a kispadra, amin átvettem a cipőmet, amikor a napközi hátsó szobáiban szakadt angyalokkal játszottunk. Akkor voltam utoljára boldog. Apró, szőke tekintetű gyerekek, mint papundekli-angyalok lógtak...