Olyan, akár egy anyaméh, de / csak férfiakat képes kihordani. / Ő magához húz minket az égboltra, / mi csókot nyomunk jéghideg arcára, / magunkba szívjuk temetőszagát, s ő / fehér igáslovak patáinak kopogását / suttogja fülünkbe. Éjkerengőr Nem túl távoli? Nem túl kénes? Fosszilis? Nem túl szűk, zárt, fekete? Nem túl üres, koponyaüres, s az egó, mint kialudt máglya, s a láb- nyomott tűz, észak felől, mint levedlett éjgönc, s egy halott ország halott tája ‒ Közelít. Nem öregszik. Csak tágul....