egy találkozás nem arról szól, / hogy valakit mindenáron lenyűgözzek, / hogy fajlagosan minél többet / megmutassak nagyszerűségemből. Még mindig szoknom kell, hogy jó vagyok, ahogy vagyok, senki se nézi vizsla szemmel, helytelenítőleg, mit csinálok. Aki nézi, csupán szeretettel, biztatással, örömmel nézi, gyönyörködve abban, aki vagyok. Még mindig szoknom kell, hogy nem szorulok magyarázkodásra, hogy nem kérik számon, már megint édességet ettem-e, átmentem-e piroson, felöltöztem-e...

Nem felejti el, amit Huba tanácsolt, folyamatosan táncol, mint a Rocky, megy előre és támad, mint a Rocky. Hatásos, úgy látszik, mert az óriás párszor lefogja a fiú karját, úgy kell lerázni magáról. Mintha minden lépéssel egy csótányt taposnál agyon Pontosan üssön, ez a lényeg, mindig ezt mondta a fiúnak a Huba. Az új edző nem vett pólót, és felrajzolta a csupasz bőrére filctollal, hogy néz ki az ember teste belülről. Hol vannak a bordák, a szív, a tüdő, a máj, a gyomor, a belek, a fiú...

én igazi bohóc akartam lenni, / nem szintetikus, olyan, aki nemcsak megjátssza / a halált és az életet, és közben nyafog / meg affektál, hanem tényleg meghal, / amikor meghal Felszínen fehér bevonat Létünk felszínén a finom, fehér bevonat, hogy meghalunk, ez persze napjaink élvezeti értékét egyáltalán nem befolyásolja, no, ez már kapásból nem igaz, hogyne befolyásolná, éppen ez befolyásolja leginkább, ez teszi olyan kibírhatatlanul fájóvá a legédesebb giroszízű csókot hagymával és...