én igazi bohóc akartam lenni, / nem szintetikus, olyan, aki nemcsak megjátssza / a halált és az életet, és közben nyafog / meg affektál, hanem tényleg meghal, / amikor meghal

Felszínen fehér bevonat Létünk felszínén a finom, fehér bevonat, hogy meghalunk, ez persze napjaink élvezeti értékét egyáltalán nem befolyásolja, no, ez már kapásból nem igaz, hogyne befolyásolná, éppen ez befolyásolja leginkább, ez teszi olyan kibírhatatlanul fájóvá a legédesebb giroszízű csókot hagymával és csípőssel vagy anélkül, mert ha mindketten ettek belőle, akkor már nem számít, mindketten ettek az almából, mely szemre tetszetős volt, ízre pedig élvezetes, éppen csak a hatályos rendelkezések és szabályok szerint fogyasztóvédelmi szempontból táplálkozási célú felhasználása ellenjavasolt. Létünk felszínén a finom, fehér bevonat, hogy meghalunk, ha abból a gyümölcsből eszel, meghalsz, senki soha nem halt még meg, ha előbb nem harapott bele az életbe, ha nem tüdőzte le a dzsesszmuzsika fogvásító rézillatát, ha nem kente be kezét magnéziával, ne tapadjon annyira tornamutatvány közben, a halál is átfordulás, az utolsó mutatvány, kifordulunk önmagunkból vagy éppen átfordulunk valódi magunkba, ilyenkor hasznos a kezünkre kent fehér réteg, mely jellegzetes, fanyar ízzel vonja be nyálkahártyánkat, ez a bevonat lenne halotti anyakönyvi kivonatunk, halálugrás, átfordulás, ahogy a rézfúvósok hosszú rézcsövei tekerednek hangszerré, aranyló bélalagút, melyben lüktet a zene perisztaltikája. Létünk felszínén a finom, fehér bevonat. hogy meghalunk, mint bohóc arcán a holtsápadt púder, utáltam mindig a bohócok modorosságát, látszat-hülyeségét, hogy lehet ilyen hülye valaki, hullasápadt arcot kennek maguknak, vérpiros szájat kennek maguknak, könnycseppet kennek maguknak, de egyiket se gondolják komolyan, se a sírást, se a röhögést, műhajuk van, nem igaziak, én igazi bohóc akartam lenni, nem szintetikus, olyan, aki nemcsak megjátssza a halált és az életet, és közben nyafog meg affektál, hanem tényleg meghal, amikor meghal, és tényleg hersegteti az életet, mint sörben sült csülök héját, mint káposztatorzsát, mint grillázst, akkor is, ha fogsora már inkább mű, mint valódi, szilaj fogakkal harapni minden percbe, horkantani, mint a ló, szuszogni, mint sün, mordulni oroszlánként, míg a végső sápadtság fehér bevonata ki nem von a forgalomból.