Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül. regényrészlet Az árnyékszékből nem maradt más csak néhány korhadt deszkadarab élénkzöld mohával benőve egy sekély gödörbe beszóródva ahonnan hatalmasra nőtt gyomok burjánzottak elő. Ballard elment mellettük, bement a pajta mögé ahol kis tisztást taposott a csattanó maszlag meg az ebszőlő...