Ha megérkeznek, feletteseik igyekeznek / eltüntetni nyomaikat, ők sem akarják, / hogy kiderüljön, van lehetőség menekülni, / továbbhordani a sebeket, amiket okoztunk, / egy felesleges, vesztes életben, / ahol az ellenség az úr. IV. Belefárad a szem a nézésbe, a kéz az irányításba, mégis határozott hangon kell a parancsot kiadni. Az ostrom túl hosszú ideig tartott, a védők nem voltak hajlandók alkura, feladásra így nem jelenthet mást győzelmünk, mint teljes pusztulásukat. Mészárlásról...

Norman Jope: Gólyák és rétesek, Apokrif-FISz, Bp., 2018., ford.: Tarcsay Zoltán Norman Jope költészete többször olyan találóan jellemzi Magyarországot, mint azoké a magyar klasszikusoké, akiket többször konkrétan vagy szubtilisan megidéz. Petőfi, Ady vagy József Attila élményeire ismerünk a versekben, de egy mai és valamivel távolítóbb, mégis empatikus, finom és pontos megfigyeléseket tevő, ugyanakkor a magyarság mibenlétét kevésbé magától értetődően kezelő, azt akaratlanul is...

halmokba gyűlik / gesztenyehullató fák alatt // őszi délutánokon, tompuló napsütésben, / mozdulatlan, sárga kupacokba, / levelek és szemét közé – parkokban, / ahol mindezeknek helye van, / és nem gereblyézik össze legalább reggelig. // Néha látlak, de nem beszélünk, / azért felismerem az időszakaid Bizonytalan Még mozgásra bírható minden. Bizonytalan a sötét, de nem halott. Illatok terjednek hajakból, kerek vállak, levegőt vesz a tavasz, ezer állat. A vasárnap csendje a holnapra vár....