Lapjaira metszed az embert, / gerincénél összekötöd, / átnyálazod, mint annak a rendje, / te már bontva érkeztél, / nem hagyod, hogy bepiszkolja kezét / Bármi, amit magadnak akarsz. // És mit ne akarnál magadnak? Hajnali kettő és süt a nap, a nyakamon a szőr feléd táncol közelgő lépteid pezsegnek nyelvemen és tudom, hogy te mászol az ablakon, hogy ellopd az éjszakát, és átpasszírozd fogaid közt. Saját alakodra gyúrod az időt, újraalkotsz, pimasz mód teremtesz, atomjaira szeded a volt...